Vannak ajtók, amik nem maradnak örökké nyitva. Az elszalasztott lehetőség soha nem tér vissza, és ha csak várakozol, az nem jelenti azt, hogy erős vagy, vagy azt, hogy igazad van. Néha csak annyit jelent, hogy félsz a változástól. Mindenkivel előfordul. Tudod, mire jöttem rá? Az élet túl rövid...

Úgy érzem magam, mint egy oda nem illő szó egy értelmetlen mondat végén...

"Emlékszem, egy éve is készültem. Másként, másabb érzésekkel, ugyanúgy, mint Te. Egy év... Kimondva mennyire kevés, de mennyi gyötrelem, mennyi könny, és akarat kellett hozzá. Istenem. Ha belegondolok hányszor éreztük azt mindannyian, szarunk bele az egészbe. Nem küzdünk és nem görcsölünk, legyintettünk, nem ér annyit az egész, majd ugyanezzel a lendülettel tért vissza az erő. És mentünk tovább. Mert hittük, hogy menthető, az élet, a kapcsolat, a jövő. Hittük, és tudom, ma is ezt tesszük. Díszítünk, vagy csak csendesedünk, várunk, és tudjuk, hogy van tovább. Mert egy éve más volt, és jövőre ismét újba öltözik majd a világ. De várjuk, vagy akarjuk, tudjuk, oly mindegy, mert érkezik. És jöjjön bárhogy, legyen bárhogy, hidd el, készen állunk! Mindannyian!"

Azt mondják, a gyász nem múlik el soha, nem tudod letenni, egyszer csak magad mögött hagyni. Mindig veled lesz, időről időre újra lehúz a mélybe, újra fáj, lüktet, mint egy friss seb, aztán bevarasodik, meggyógyul, hogy néhány hónap, év, vagy ünnep múlva megint hasogatva szétnyíljon. Akár csak egy pillanatra vagy hosszabb időre.

Krajnyik Cintia

Az erős embert mindenki csodálja. Folyton azt hallja, milyen jó, hogy ilyen erős, hogy ennyit kibír, hogy nem roppan össze az élet súlya alatt. Az erős pedig csendesen mosolyog, van, amikor megvonja a vállát, és továbbmegy. Mert erősnek lenni fájdalmas. Az erőt mindig megelőzte a gyengeség, amikor kifordult a négy sarkából a világ, amikor érezte, nincs tovább. Amikor kihagy a szív ezer meg egy ütemet, amikor már annyira fáj, hogy nincsenek könnyek, és nincs vigasz. Az erős nem azért rendíthetetlen, mert azzá született. Dehogy. Az erős ember megjárta a poklot, átélte élete legnagyobb fájdalmát, feladott már ezernyi reményt, és tudja, legyen bármennyire rossz, legyen bármennyire nehéz, az élet megy tovább. Így hát nap, mint nap felszedi élete összetört darabjait, összerakja, és megy tovább. Mert tudja, hogy valahol mindig van egy út, ami az övé, amit járva talán ismét önmagára talál. (Todorovits Rea) #TheAcsakazértis

Nem elhinned, tudnod kell, hogy erős vagy. Erősebb bárkinél. Nem elhinned, tudnod kell, mindent kibírsz. Hozzon ez élet bármit, ki fogod bírni. Nem elhinned, tudnod kell, hogy az út, amin jársz, a tiéd. Akadályokkal van tele, és bizony bele is sétálsz majd jó néhányba, de Tiéd az út, vezessen bárhová. Nem elhinned, tudnod kell, hogy értékes vagy. A piszok, ami rajtad van, csak az idő rakta rád, de alatta ragyogsz, minden elmúlt nappal egyre fényesebben. Nem elhinned, tudnod kell, hogy a rossz után a jó érkezik, hiszen ilyen ez a körforgás. Nem elhinned, tudnod kell, hogy szerethető vagy, megalkuvások és játszmák nélkül, mert egyedi vagy és a világ kevesebb lenne nélküled. Nem elhinned, tudnod kell, hogy nem vagy véletlen. Az életnek, a sorsnak, a mai napnak és a holnapnak terve és szüksége van rád! (Todorovits Rea) #TheAcsakazértis