Szeretem a ködöt, amely eltakar, és egyedül lehetek benne.Szeretem a ködöt, mert csend van benne, mint egy idegen országban, melynek lakója a magány, királya pedig az álom.Szeretem a ködöt, mert túl rajta zsongó jólét, meleg kályha, ölelésre tárt karok és mesék vannak, melyek talán valóra…

....készen, ébren, száz éve talpontudom már, hogy többé sohasem alszompihenek majd később az égbenHa a szárnyamat már fáradtra téptem