"Néha eltemetlek magamban.Csukott szemem mögött arcodat fekete fátyolba burkolom,a csendet zajokkal töltöm meg,hogy ne halljam a hangod.Forro vizsugárral promálom lemosni magamrol az érintésedet és az illatod.Gyülölni probállak és elfelejteni.Hogy miért teszem?Talán a félelem,mi küzd bennem ellened."Say no!" Zugja az agyam szüntelen.Mert félek Töled.A félelem az ami némává tesz néha,kényszerit hogy elfussak,elrejtözzek,a félelem fon falat körém.Félek hogy legyözöd bennem önmagam.Félek,hogy az érintéseddel lesimitod rolam a magány biztonságát,meztelenre vetköztetsz és belebuktatsz a szerelem szivárvány-szin leplébe.Félek ettöl a szerelemtöl.Félek a vágytol,mely átrepit a jozan ész határán.Félek attol hogy fájni fog hiányod,s hogy üressé válnak nélküled az ünnepek.Inkább menekülök Töled.S csak én tudom,hogy közben mindennél jobban vágyom rá,hogy belefurjam magam az ölelésedbe,megnyissam elötted önmagam,hogy együtt merüljünk el szomjasan a boldogság mámorában.Egymástol kábultan álmodjuk át magunkat egy másik napba,és együtt ébredjünk egymásba fonodva szerelmesen.Téged akarlak elengedni és hazavárni...Téged akarlak mindennap ujra megtalálni.A tásrad akarok lenni,a fény,a meleg...az ünnep a hétköznapokban,a másik feled.Már alszol...mélyen édesen,mint egy kisgyerek.A lélegzésed simogatja arcomat,s a testem vágyat érez,hogy felébresszelek.Csak aludj.Álmodj tengert,sürü-kék oceánt,forron lüktetö szerelmes vad csatát,hogy könnyü vagy,szállni tudsz talán,álmodj hüvös szellöt nyári éjszakán.És álmodj szerelmet.Álmodd,hogy alszol,egy kéz gyengéden simitja arcodat,puhán hajadba tur,s kiszáradt ajkadat szerelem-izü csok nedvesiti meg.Álmodd,hogy ébren álmodsz!Mert jo befordulni a fal felé,lehunyt szemmel várni,hogy egy jol ismert kéz ujra simitsa arcodat,turjon a hajadba s a száj,melytöl kigyulsz,ujra és ujra keresse ajkadat.Jo játszani a szerelmet igaz?A legszebb játék nekem,ahogy sovárgo tested megadja magát...elöször bátortalanul,késöbb mint olcso kis cafka felkinálkozik,végul gyengéd eröszakossággal teszi magamévá testemet.Szeretem a gyöngéd vadságot,szeretem a vágytol remegö behatolást,az arcodat s a mélyröl jövö sohajokat az utolso pillanatban.Ujra és ujra felgyujt ez az utolso pillanat ujabb és ujabb vágyat szül bennem egyre.Ki tudja még hány álmodat kergeti el a vágy,hány álmos éjszakádat zavarja meg?De most....most csak aludj!Engedd,hogy nézzelek és ébren álmodjak rolad...édesen akár egy kisgyerek... "