ha kimondanál és leírnál,
ha megüzennél és felhívnál,
ha sugallnál, ha utalnál,
inkább csak csendben maradjál.
ha most keresnél talán találnál,
most ha kérnél, az adósom maradnál.
ha most beszélnél, a nyelvedbe harapnál.
ha most kérdeznél, választ is kaphatnál.
párbeszédek és töredékek,
szétszaggatott és szétszórt képek.
kérdő tekintetű arcok néznek,
valahogy megszeretted hogy kérnek.
indulnál is, és maradnál.
beszélnél is, és hallgatnál.
olykor csak magadnak maradnál.
valahogy megszeretted hogy vár.
most jönnél vagy újra indulnál,
most érkeznél éppen vagy haladnál,
most örökre ugyan ott maradnál,
mert valahogy megszeretted, hogy fáj.
Szebenyi Andrea:Valahogy...
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.