"És nincsenek már gazdag sorok
én is koldus vagyok
éhség sem mardos
szomjam sem végzetes
mégis a szárazság mi tönkretesz
sirhatnék talán
megmaradnék mint álom darabb
mi visszatér de leszükül a tér
üres lesz a cella
majd csak a csupasz bör marad.
annyi ránc,
mind 1 régi állomás
az idövonat lassan elviszi az összes arcot
nem viselek többé kardot
csöndem hangja ez
hallom miként sir az összes álom
gazdátlan hever sok millió lélek a világon"
koi
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.