Piramis : Nincs több álom

Látod, hogy elfáradtam, ne kezd el előröl,
Amit adhatsz, megadtad már, jobb ha felöltözöl,
Semmit nem hagysz itt nálam, és semmit sem viszel el,
Ahhoz már túl kemény és túl hideg a szívem.

Ó nem, nem, nem, ne kérdezd, sose csapd be önmagad,
Az öledben boldog voltam, de ez csak egy pillanat,
Ennél már többre vágyom, önmagam megtalálnom,
Azt, akit szétosztogattam, amikor még hittem, hogy így a jó.

Repültem, zuhantam, ezzel se törődöm,
Magamban állok, két lábbal a földön,
Én már csak azt várom, aki emberként szeret,
Nincs több álom és nincs több kifosztott képzelet!

Menj el, de ne búcsúzz el, a búcsuzást gyűlölöm
Velem leszel addig, amíg illatod a bőrömön,
Mást úgysem hagysz itt nálam, és mást te sem viszel el,
Csak egy mohó érintés, szikrázó testeden.

Ó nem, nem, nem, ne kérdezz, tudom, hogy mit remélsz,
Az előbb a vágy volt erős, de most a józan ész,
Egy percig boldog voltam, szorító karjaidban,
De már rég megtanultam, egy ölelés a holnaphoz kevés!