Lennél-e menedékem, Ha teljesen eláztat az eső
Lennél-e menedékem Ha nem is próbálnék erősnek látszani
Megsimogatnál akkor is, Ha mocsárba merültem előtted
Lennél-e menedékem Ha siralmas kiszolgáltatottságom
Egyetlen érintésért könyörögne
Megvigasztalsz akkor is, ha majd Könnyeim ömlenek aszfaltközöny tócsáiba
Lennél-e a menedékem, Akkor, mikor magam elől menekülök... talán pont hozzád...
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.