"nem tudok mit mondani..nemtudok semmit mondani..valószínű a semmi értelmesebb lenne, mint a minden... zokogjál ha az segít...biztos jobb tőle...mond meg a kislánynak, hogy álljon fel...és amúgy nézzen körbe...szar...ez van...pofonvágtak megint?!..fognak még...de ez szerintem ahhoz képest amiket kaptál, semmi...útálj ha, úgy akarod... vagy baszd meg, ha úgy gondolod... Te persze mindig? te persze mindent? kölcsön, örökbe, 2 napra, egy életre...  lehet ezt nem nekem kéne felróni... de te tudod... nyilván... lehet inkább üvölteni kéne, és veszekedni, mint  "hát szia"  de nyilván én vagyok a hibás...mindenért... szerintem is... de azért köszi hogy mindezzel megerősítettél... nyilván szükség volt rá..."