Túlvilági üzenet.
Gyertyát gyújtunk és emlékezünk.Megszépülnek a sírok, virág kerül azokra a hantokra is, melyekre év közben kevés gondoskodás jutott. 
Az érzelmeket szinte teljesen visszafogó, a másikat alig észrevevő, rohanással teli világunkban Mindenszentek és halottak napja idején ez a néhány pillanat, néhány röpke óra a figyelemről, a törődésről, a csend békéjéről szól. Becsüljük meg, még ha villanásnyi időre is érint meg bennünket ez az érzés, hiszen olyan érték, amely egyre inkább hiánycikk. 
E ritka ajándékot különös módon éppen azoktól kapjuk, akik már nincsenek közöttünk - szeretteink túlvilági üzenete a figyelmeztetés: állj meg, ember a nagy rohanásban, mert semmi sincs annál fontosabb, mint figyelni a társra, a családra, a gyermekekre, a jó szóra éhes idős szülőre, a törődésre vágyó szomszédra, a körötted levő munkatársra - a másik emberre. 
Amikor rádöbbensz az elmulasztott pillanatok pótolhatatlanságára, már egyedül állsz a sír mögött. 
Halottaink szeretete valójában az élet iskolája.
A megannyi mécses, a sok-sok virág a megtisztított sírhant nem csupán emlékezés az eltávozott kedvesünkre, hanem egyben egy vezeklés is, hogy annak idején, mikor még tehettük volna, bántóan kurtára sikeredtek a beszélgetések, hiányoztak a meleg szavak, elmaradtak a biztató, támogató pillantások, a puha, lágy simogatások. 
Az emlékezés ezekben a napokban hidat épít az élet és az elmúlás között. Milyen jó lenne, ha az ihletett órák múltán, az esztendő többi napján is megmaradna az átjáró a két világ között. 

( Árvay Sándor jegyzete)