Van az a pillanat amikor már nincs kedved magyarázkodni,hogy mit érzel úgy,ahogy-olyankor már nem érdekel,hogy bárkivel bármit is megértess.Nem szomjazol a megoldásukra,megvagy nélküle is-de ne menekülj,akármennyire is egyszerűnek tűnne,ne zárkózz be,találj valakit,aki ugyanazon megy át amin te.Nála lesz a kulcs.Megnyugtat és felemel a zavarból,amiből egyedül képtelen lennél felállni,mert magad sem tudtad,hogy miben vagy.Addig amíg van,aki érti és érzi,azt amit te,könnyedén léphetsz még egyet.Nyugodtan, boldogan,mert nem vagy egyedül-más is érzi a pofonokat,azokat a nehézségeket,amikből neked is bőven jutottak...