Részese vagyok az utolsó generációnak, akik az utcán tanultak meg játszani. Részese vagyok az első generációnak, akik megtanultak videójátékon játszani. Elsők és utolsók között vettünk fel zenét kazettára, kaptuk meg meséinket videón, megtanultunk lőni a tv-re a műanyag puskával, utaztunk még légzsák nélkül, nem volt több száz csatornánk, se mp3 lejátszónk, se facebook, se telefon, tudtuk mikor kell hazajönnünk és lefeküdni aludni. Mégis álombéli gyerekkorunk volt.
És hozzátenném, sosem kívántam volna szebbet.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.