Sokszor volt, hogy az Élet engem is bántott... Olykor adott... máskor elvett minden egyes álmot Sokszor volt, hogy én is hatalmas pofonokat kaptam.. Néha volt ki vigasztalt. máskor egyedül maradtam Sokszor volt... hogy újra és újra fel kellett állnom.. Mikor a fájdalom ereje túl ment minden…

"Tünékeny, törékeny, pihényi, szitáló a lét, Mindent birtokolni vágyunk, de semmi sem miénk. S az egyedüli reményünk a láthatatlan jövőben, Hogy valami jót hagyunk magunk után a másik szívében." (Kerner Mariann)

"A szónak ereje van, az írásnak hatalma, a csendnek bölcsessége."

"Másképp lenne minden ha velünk lennétek, ha hozzánk szolnátok, ha ránk nevetnétek. Elvittétek a fényt a derüt, a meleget, csak egy fénysugarat hagytatok, az Emléketeket."

"Most olyan napok jönnek, amikor azokra emlékezünk, akik már nincsenek itt közöttünk, de akiknek az emléke még ma is szívünkben él. Csak a testük nincs velünk, de csukott szemünk mögött felvillan szelíd mosolyuk, és még itt lebeg körülöttünk néhány itt hagyott szavuk. Hiányuk csendje még ma is…