mindig, mindenkit meg akarok menteni. ez valami feltétlen reflex. egyszer majd, ha valaki meghallgat, úgy egészen a mondat elejétől, a lezáró pontig. ha lesz ilyen. akkor majd felmerül benne, hogy talán én vagyok, aki leginkább vágyakozik, hogy kimentsék innen. hogy törött a szárnya. hogy üres a szíve közepe. elhatárolódok. megbántok. kiüresítek. feltöltök. mosolygok. de belül már elvesztem. talán nem is akarom, hogy valaki megtaláljon. micsoda nemes hazugságok. itt minden az. bennem. benned.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.