mindig, mindenkit meg akarok menteni. ez valami feltétlen reflex. egyszer majd, ha valaki meghallgat, úgy egészen a mondat elejétől, a lezáró pontig. ha lesz ilyen. akkor majd felmerül benne, hogy talán én vagyok, aki leginkább vágyakozik, hogy kimentsék innen. hogy törött a szárnya.…

"Kölyökkori kincseim mind ellopták, Féltett gyermekálmok, oly nagy csodák! Ám engem nem hagytak a felnõttek! Tiszta ésszel, keménységgel fertõztek!"