" Olykor a sors visszafordíthatatlanul megindul egy adott irányba akárcsak a homokvihar.Te pedig lépést váltasz hogy megszabadulj tőle, ám a forgószél követ,s amikor ismét irányt változtatsz, a szél is újra feltámad, vészjóslóan ide-oda csapong. És hogy miért? Mert ez nem a messzi távolból idekeveredett "valami", aminek semmi köze nincs hozzád.Te magad vagy a homokvihar. Annyit még megtehetsz , hogy elszántan tötetsz benne előre, becsukott szemmel és szájjal, hogy a homok ne járjon át, hogy magad mögött hagyhasd az egészet. Ebben nincs nap és hold, tér és olykor meghatározott idő sem, csak a csontokat szétmorzsoló, finom, fehér homok, amelyet égig kavar a szél... "