A betűk elmosódnak, mint az ablakon lefolyó esőcseppek... lenne mit írnom, de túl nehéz szavakban kifejezni... persze mint minden más, ez sem lehetetlen, de... nincs erőm... se kedvem megfogalmazni... már bennem megfogalmazódott.... de leírni túl súlyos erőfeszínésekbe kerülne... a szavaknak hatalma van. Pont.

Néha van úgy,hogy nem bírod tovább...érzed,hogy csak zuhansz és zuhansz egyre mélyebbre,és senki nem fogja meg a kezed...de nem is akarod,hogy megfogják...csak a végtelen zuhanás van,és te...és közbe nem érzel semmit...látod,ahogy összeomlik körülötted a világ,a te világod,de nem teszel ellene semmit...nem akarsz semmit csinálni...beletörődsz a dolgokba,elfogadod,és hagyod hogy még jobban tökremenjen az,ami már évekkel ezelőtt elbaszódott...mert valaki elrontotta...igen,te rontottad el magadnak...akkor most már viseld a következményeket...