Öleld, amíg kéri!
Hallgasd, amíg mondja!
Szeresd, amíg hagyja!
Mert olyan gyorsan eljön
a pillanat, amikor elindul,
és Te már nem kísérheted el!
Amikor már a saját útját járja,
talán vissza sem pillantva rád!
Rád, aki aggódva figyeled
és csak remélni tudod,
hogy nem téved el az úton!
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.