"Annyiszor fordítottam már neked hátat, te is nekem. De újra és újra itt kötöttünk ki: egymás mellett. Hiszen a szerelem és a szenvedély egy olyan kapocs köztünk, ami nem múlik, bármennyi időt is töltünk külön. A csókod még mindig olyan, mint legelőször. Az ölelésed enyhíti bánatomat. Egy biztonságos, de folyamatos harccal teli pont vagy az életemben, amit vagy meg kell javítani, vagy el kell engedni. ...+
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.