"...mint amikor belelépsz egy gödörbe, és megbicsaklik alattad a tested, utána persze visszajön a kontrol és az egyensúly helyreáll, és kiegyenesedsz. Na, én viszont úgymaradtam, megbicsaklottan. .. nyár van, megbicsaklott még az idő is, negyven fok van és selyemblúzok és kigombolt ingek, körülöttem mindenki lebeg vagy el van varázsolva, egyszóval olyan boldogság van mindenfelé, hogy még a kukák is fejen állnak, én meg csak irigyen nézek, hogy én nem. Én csak a kiömlött szemetet látom. Ez valami érzelmi sivárság vagy ingerszegénység vagy nem is tudom, hogy mi. És én ezt utálom.... "