Mindannyiunk életében elérkezik a pillanat, amikor rádöbbenünk, hogy az, amiben annyira hittünk, hazugság volt. Hiába tartottuk vasmarokkal, és akartuk annyira, nem volt igaz. És nem fogok hazudni, ez mindannyiunk életében elérkezik majd. Lesz, aki mélyen magába temeti, a legmélyebbre, és ezer tonna fekete földet borít majd rá, hogy sose jöjjön felszínre többé az igazság. Ennek viszont súlya és terhe lesz. Hatalmas. Hiszen nehéz meghajolni az Élet előtt, a hazug élet előtt, és cipelni a valóság rejtett árnyait. És bizony így válik majd görnyedté a hát, ami a terhet viszi, és válik öreggé a lélek, aki a szabadságra vágyik. Így lesz folyton könnyes a szem, ránc az arcon, és húzódik össze a száj. Mert összeszorított fogakkal, vért izzadva takarjuk az igazat, és kapaszkodunk abba, ami nem az. De létezik a másik út is. Amikor elsiratjuk a hazugság hitét, és eltemetjük azt. Majd ha már az összes könnyed elsírtad, egyszer rád virrad a hajnal, és megnyugvást hoz a lelkednek. Mert rájössz, a legőrültebb, legmerészebb és a legvadabb feladat vár rád: a változás lehetősége (Todorovits Rea) #TheAcsakazértis