...Láttál már fiatal felnőttet, vagy becsületben megöregedett embert a fájdalomtól sikoltozni, megbékélésért könyörögni vagy egyszerűen meghalni?
Éreztél már bénultságot és tehetetlenséget, amikor minden tudásod kevés a segítséghez és tudod, hogy nem győzhetsz?
Szaggatta már le rólad a ruhát bánatában zokogó hozzátartozó, mert a számára legfontosabb embert soha többé nem láthatja viszont?
Zokogtál már a sarokban, csendben úgy, hogy senki ne lássa?
Hagytál már ki három étkezést egymás után, mert nem tudtál kijönni a vizsgálóból?
Örültél már egy őszinte mosolynak őszintén, és ettél már boldogan egy szelet jéghideg pizzát közösen megosztva egy kollégáddal?
Érezted úgy, hogy a számlára utalt fizetésedből, amit két-három állás révén tudhatsz magadénak az csak arra elég, hogy életben maradjál?
Bánkódott utánad már ünnepekkor bárki is, mert megcsalatva érezte magát, amikor Te ismét dolgozni mentél ahelyett, hogy otthon lettél volna?
…és mindezek ellenére keltél már fel újra..ismét..korán..korábban mint azelőtt és visszamentél oda, ahol mindez megtörténik veled nap mint nap..újra meg újra… csak mert szereted és elhivatott vagy?
EZ A SÜRGŐSSÉGI!
Forrás:
AKUT Szakasz
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.