Ugyanaz az Út
Ugyanaz az Út, csak más lett a táj,
ami egykor égetett, mára már nem fáj.
Más lett a zsivaj is, más lett a szív,
elmélyülten hallgatom, ami magához hív.
Még mindig hiszem, hogy jó úton járok,
bár kevesebben lettek az igaz barátok,
mégis érzem, hogy minden rendben van,
könnyű békességgel fürdetem magam.
Ki köröttem áll, abban nincsen kétség,
nincsen zavaró szó, amitől elmenekülnék.
Szemeikből a lelkük visszamosolyog,
jó helyen állok itt, jó úton vagyok.
Ugyanaz az Út, de más szelek fújnak
utat engedek magamban valami újnak.
Valami újnak, ami hozzám tehet,
de az aki voltam, abból el nem vehet.
Hát jöjjön, aminek jönnie kell
elindulok lassan lehunyt szemekkel.
Vezet a „bent", amit fentről küldtek,
hogy itt lent ezt találjam meg.
Ezt, amit egykoron elvesztettem,
mert elhibázta az előző életem.
S, ha meglesz, mert meglesz; Fogom.
Mint egyetlen kincsemet úgy vigyázom...
.PappÁdám
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.