Várunk… és közben szépen... lassan eltelik az Életünk... "Várunk… Az idő múlik… De mi csak várunk… A pillanat elmúlik és a múlt része lesz… És mi csak várunk… Várjuk… hogy elmúljon a hideg… hogy elálljon az eső… hogy véget érjen a fárasztó nap… hogy elteljen a hét… hogy hazamehessünk… hogy elmehessünk… hogy egy jobb helyen legyünk… hogy elmúljon az unalom… hogy elmúljon a bánat… hogy megértsük… hogy elfelejtsük… hogy megbocsássunk… hogy megbocsássanak… hogy kisüssön a nap… hogy eljöjjön az igazi… hogy viszont lássuk Őt… hogy eljöjjön a nagy nap…hogy eljöjjön a nagy lehetőség… hogy erősek legyünk… hogy megmerjük tenni… hogy változzanak a dolgok… várjuk… hogy elkezdődjön… várjuk… hogy elmúljon… Csak várunk… Mindannyian mást… És sokszor csak a várakozásnak élünk, amely betölti mindennapjainkat… óráinkat… perceinket… és eközben elfelejtünk a pillanatnak élni… Elfeledkezünk a pillanatról, amely a kezünkben van… amely mindvégig a kezünkben volt… és közben elillan… Várunk… és közben szépen... lassan eltelik az Életünk…"

"Ne gyászolj! (...) Felejts el engem addig a határig, amíg már nem zavar a rám való emlékezés. Egészen ne! Az fájna! De legyek én körötted valami szelíd és nem bántó emlék, olyan, akire jólesik gondolni, de már nem könnyeztet meg. Ne úgy jussak az eszedbe, hogy belerándulj a fájdalomba, hanem úgy, hogy elmosolyodj." (Szabó Magda)

"Ha valakinek az egész életét be kell csomagolnia egy bőröndbe - nemcsak a praktikus dolgokat, mondjuk, a ruhákat, de az emlékeket is azokról, akiket elveszített, és a lányról, aki egykor volt-, mit vigyen magával? Az anyja utolsó fényképét? A legjobb barátnője utolsó születésnapi ajándékát, egy hímzett könyvjelzőt? A félbetépett jegyet egy utazó cirkusz két évvel korábbi előadásáról, amikor lélegzetét visszafojtva látta a levegőben repkedő felékszerezett lányokat és a bátor férfiakat, akik az oroszlán szájába dugták a fejüket? Azért kell mindez, hogy valamennyire otthonossá tegyük a helyet, ahová kerülünk, vagy, mert sosem felejthetjük el, honnan jöttünk ?"

"Figyelj,ha egyszer meghalok, elfújok néhány csillagot, mint tortán a gyertyát, hát csak ne sirassatok...Figyelj,ha egyszer meghalok, némák legyetek, s szótlanok, ha temettek, ne földeljetek, s szóval ne méltassatok... Figyelj, ha egyszer meghalok, könnyek nélkül búcsúzzatok, ha ismertetek,megértitek, ha nem, minek hazudjatok...Figyelj, ha egyszer meghalok, három edénybe rakjatok,szétosztván az isteneim között.. gyermekeimnek adjatok...Figyelj, ha egyszer meghalok, ők értenifogják, mire gondolok, és ott adnak aszélnek engem, ahol a leginkábbboldogok... Figyelj.. ha egyszermeghalok, vidámak legyetek, s boldogok, örvendjetek a tudásért, hogyén már jó helyen vagyok... Figyelj, mert egyszer meghalok.., de most kellenek a szép napok... A törődés, a tiszta gondolat, őszinte szeretet, társ-tudat..,mert a szívem még ..hallod? Még eleven, még dobog, most kell, hogy szeress, mert most még élek, most örülök a virágnak, ha kapok.. most még.. figyelsz rám??..mert most még itt vagyok..."

Lennél-e menedékem,

Ha teljesen eláztat az eső

Lennél-e menedékem

Ha nem is próbálnék erősnek látszani

Megsimogatnál akkor is,

Ha mocsárba merültem előtted

Lennél-e menedékem

Ha siralmas kiszolgáltatottságom

Egyetlen érintésért könyörögne

Megvigasztalsz akkor is, ha majd

Könnyeim ömlenek aszfaltközöny tócsáiba

Lennél-e a menedékem,

Akkor, mikor magam elől menekülök... talán pont hozzád...

Ki mondja meg vajon meddig lehet,

hogy minden nap,

mindenhol erős legyek?

A csönd volna jó.

Kicsit könnyebb napok.

Ne kérdezz semmit, ha látod,

hogy fáradt vagyok.... 

"Azt mondod, jó ember vagyok. Köszönöm a bizalmat. De ne mondd, mert nem ismersz! Hogy is ismerhetnél!? Hisz csak az egyik arcomatlátod nap, mint nap. A többivel még nem találkoztál. Gondolom nem is fogsz. Ha évekig mindenhova követnél, mindent éreznél, amit én, mindent hallanál, amit én, és minden gondolatomat látnád, akkor talán megismernél. De ez lehetetlen... Tehát ne mondd, hogy jó ember vagyok.
Ki a jó ember? Olyan nincs is. Vagy te már találkoztál egyáltalán olyannal? Igen? Meséld el milyen volt... Na látod, hogy nem megy. Mert mindenkinek csak egy arcát ismerheted, azt, amit feléd mutat. A többi rejtve van előtted. Csak egy embert ismerhetsz igazán: önmagadat. Még azt sem teljesen. És ha önmagadat is alig ismered, hogy állíthatod valakiről, hogy jó ember? Mért nem azt mondod: jó az az arc, amit felém mutat. De nem tudom milyen atöbbi ..."

"És lám, ez vagyok én: egy lány, aki elhiteti a haldoklóval, hogy van
remény, aki megtanít egy felnőttet nevetni, és elhiteti a gyerekkel,
hogy léteznek csodák. Aki bármikor odatartja a vállát egy megtört
léleknek, aki akkor is mosolyog, ha mások mosolyognak rajta, aki nem
hagyja sírni a maga körül lévőket, és aki addig nem hagy el, amíg
szükséged van rá. És ez is én vagyok: aki eltűri, hogy minden
cselekedete ellenére tőle sose kérdik, jól van-e? Miért olyan
nyilvánvaló, hogy velem minden rendben van, hogy nekem nincsenek
problémáim? Miért hiszik azt rólam, hogy tökéletes vagyok? Csak egy
átlagos, szürke senki akarok lenni. Mert valójában az is vagyok."

"Ölelni úgy szeretnék, pont ahogyan régen 
Hitessék el velem, hogy érdemes volt élnem
Nem baj, ha hazudják, csak élhessem a vágyam
Érezzem, fontos vagyok, s magam megtaláljam
.."

Leo Buscagliát a híres írót, egyszer felkérték, hogy legyen zsűrije egy olyan versenynek, amely a leggondoskodóbb gyermeki díj várományosát kereste.
A győztes egy négy éves kisfiú volt, akinek a szomszédjában élt egy nemrégiben megözvegyült idős férfi. Egyszer, amint a kisfiú meglátta a síró öregembert, besétált a kertbe, odabújt az idős ember ölébe és csak ücsörgött szótlanul. Később, amikor az anyja megkérdezte a fiút, hogy mit is csinált ott valójában, a gyermek ezt felelte: "Semmit, csak segítettem neki sírni."

"Ez volt az a pont, mikor elért a világ végére - és lépett még egyet."

"Néha mikor azt mondom "Jól vagyok", azt akarom, hogy valaki nézzen a szemembe és mondja azt:"Mondd az igazat!"

Szilvási Lajos: Egymás szemében

"Mondd, szeplős, ha egyszer nekünk is lesz gyerekünk, hogyan fogjuk nevelni? Ugye, a mi gyerekünk nem lesz olyan magányos, mint mi voltunk, amíg te nem voltál nekem, és én nem voltam neked?"

Akárhányszor meghal egy ember, az univerzum egy része elpusztul. Mindaz, amit ez az ember érzett, átélt, megcsodált, eltűnik vele együtt, valahogy úgy, mint a könnyek az esőben

Jó volna egyszer más ember szemével
megnézni-látni kívülről magam:
mert érdekelne, hogy ki és miféle
az, akié a szájam és hajam,
hogy ki az, ki a szívem bitorolja,
aki használja lábam és kezem,
ki minden szervem elkoptatja sorra,
aki feléli lassan életem?


Vajjon tudnék-e lenni jó barátja?
Irigyelném-e titkon életét?
Mit váltana ki belőlem halála?
Örülnék-e vagy könnyet ejtenék?
Jó volna egyszer más ember szívével
érezni ezt halálos komolyan.



Jó volna egyszer más ember szemével
pártatlanul megnézni önmagam.

/ Végh György - Kiváncsiság /

...szeretek blogokat olvasni...
...elképzelni milyen lehet aki írja...
...mi motiválja,arra hogy nyílvánosság elé vigye apró-cseprő dolgait...
...azán, ha megfog amit - és ahogy ír,visszajárni, nyomon követni jó és rossz perceit...
...tanulni belőle, tőle...
...néha nem is kell ettől több...
...mert a több néha kevesebb,vagy maga a semmi...

"A múltam - mint egy törött tükör, kirakós játék - megsebez, miközben próbálom összeilleszteni szétszórt darabjait."

"Fáradtságom adom az esti árnynak,
Színeimet vissza a szivárványnak.
Megnyugvásom a tiszta, csöndes égnek,
Mosolygásom az őszi verőfénynek.
Sok sötét titkom rábízom a szélre,
Semmit se várva és semmit se kérve.
Kik üldöztek át tüskén, vad bozóton:
Kétségeim az örvényekbe szórom.
A holtom után ne keressetek,
Leszek sehol - és mindenütt leszek."

Egyedül egy pohár borral,
Súlyos estén csendesen,
Szigorúan szűk magányban,
Hétköznaptól mentesen...

"A bánat mindannyiunkban közös lehet...de mindenki máshogy éli meg. Nem csak a halál okozhat fájdalmat.Az élet...a veszteség...a változás...És amikor azon töprengünk miért kell ennek annyira szarnak lennie, miért kell annyira fájnia. Amit az agyunkba kell vésni az az hogy a dolgok egyetlen pillanat alatt megváltozhatnak...Igy élheted tul...Amikor valami annyira fáj hogy levegöt sem tudsz venni, igy élheted tul... A fájdalom mindenkit a maga idejében ér el..és a maga módján.Szóval a alegjobb amit tehetünk...a legjobb amit bárki is tehet... hogy felkészül az öszinteségre. Az igazán szar rész, a legrosszabb dolog a bánatban, hogy nem tudod irányitani. A legjobb hogy hagyjuk, hogy érezzük,  amikor ránk tör ...és hagyjuk elmulni amikor tudjuk. A legrosszabb az egészben hogy amikor már azt hiszed tul vagy rajta, megint elöröl kezdödik. Mindig és állandóan elakad töle a lélegzeted. Öt állomása van a bánatnak..mindannyiunknál másképp néz ki de mindig öt fázis van... Tagadás..Harag...Alkudozás...Kétségbeesés..Elfogadás. "

Egy cipő is megváltoztathatja az életed. Kérdezd csak meg Hamupipőkét!

Azt mondod: szép a lelkem... Pedig csak egy tarka üveggolyó.

Benne ezer szín keveredik.Kemény, de ha elejted... Milliónyi szürke darabra törik.

láttam összetörve az álmaimat mint a kristálypoharat. és volt erőm összeszedni a darabokat, hogy más bele ne lépjen. de amikor úgy döntöttem, hogy felfedem magam valaki előtt, rájöttem, hogy én magam vagyok az álarc. mesterien rejtegetem a semmit.

"Mondd, mit teszel, ha nem lesz holnap, hogy elmondd, amit el kell mondanod? Mondd, mit teszel, ha nem lesz holnap, hogy megtedd, amit meg kellett volna tenned? Mondd, mondd, mit teszel, ha hibázol, újra és újra, és nem lesz rá lehetőséged, hogy jóvá tedd? Mondd el, mire vársz, hogy lépj, hogy boldog légy? Miért élsz tovább úgy, ahogy soha nem akartál? Mondd, mit ér az élet, ha a boldogság messze jár?.. Mit érnek az évek, ha nem hiányzik, aki vár? Mondd el, mit kellett volna tenned, és mondanod, ha lett volna még egy holnapod?"

Cryin' won't help you.

Mielőtt elindulsz a nagy útra ,
elmondom neked
hogy amíg csak élek, mindig
a barátnőd leszek..
A távolság mi közöttünk áll
nem gátolhat abban,
Hogy ott legyek majd nálad,
ha bármiféle baj van.
Te is gondolj rám és ne feledj,
emlékezni rám,
és mindig jusson az eszedbe,
a barátnőd hazavár.

' Az embereknek meg kell érteniük, hogy senki sem játszik cinkelt lapokkal,
egyszer nyerünk, másszor veszítünk.
Ne várd, hogy visszakapj valamit, ne várd, hogy észrevegyék az erőfeszítéseidet,
hogy felfedezzék a tehetségedet, hogy megértsék a szerelmedet.
Minden egyes ciklust le kell zárni.
Nem büszkeségből, nem azért, mert nem bírsz tovább harcolni,
nem is gőgből, hanem egyszerűen azért,
mert már nem része az életednek.
Zárd be az ajtót, cserélj lemezt, takarítsd ki a házad, rázd ki a porrongyot.
Felejtsd el azt, aki voltál, és legyél az, aki vagy. '

...tébolyodott ez a világ, s benne ÉN egy hülye bolond, ki azt hiszi összerakhatja újra, mi törött darabokra hullott...

" Jó néha sötétben a holdat nézni,
hosszan egy távoli csillagot igézni.
Jó néha fázni,a semmin elmélázni,
tavaszi esőben olykor bőrig ázni.
Tele szájjal enni,hangosan szeretni,
Jó néha magamat csak úgy elnevetni.
Sirni ha fáj,remegni ha félek,
olyan jó néha érezni,hogy élek..."