" Kívánj valamit, de ne mondd e senkinek. Bármit. Akármit. Most higgy benne, hogy valóra válik. Sosem tudhatod, hol fog érni a következő csoda, a következő mosoly, vagy mikor válik valóra a kívánságod. Ha hiszel benne, hogy bármelyik pillanatban rád találhat és kinyitod a szíved és az elmédet ennek a lehetőségére, és bizonyosságára, talán épp akkor kapod meg azt, amire vágysz. A világ tele van csodákkal, csak hinned kell benne. Tehát kívánj most valamit! Meg van? - Oké. Akkor most higgy benne teljes szíveddel! "

„MERT BÍZNI FÁJ. IJESZTŐ ÉS BONYOLULT”

" Közel sem vagyok tökéletes... Mosolyt, de könnyet is csaltam már az emberek arcára. Olykor csalódást okozok, máskor én csalódok. Néha meggondolatlanul bízok, vagy magyarázat nélkül bezárkózok. Várok mikor már nem kellene, és kapkodok mikor még várnom kellene. Egyszerre szeretek és gyűlölök okkal, és ok nélkül is. Hibáztam, hibázok és valószínűleg még rengetegszer fogok is. Mégis, így vagyok önmagam. "

" Hogy ki vagyok én? Egy hangtalan kiáltás, egy felszáradt esőcsepp maradéka a sivatag homokján, egy ajkak nélkül születő csók, egy kéztelen kézfogás, egy nem látott látomás, egy bennragadt vallomás, egy sosem volt létvilág... én vagyok az olvadó hópihe egy tiszta szív forró sóhaján, s én vagyok a BOHÓC, hogy nevess az elmúlás fájdalmán... "

Csodák.. talán voltak valaha.
Utak.. talán vittek valahova.
Szívek.. talán dobbantak valakiért.
Könnyek.. talán hulltak valamiért.
Sikoly.. talán hallotta valaki.
Öröm.. talán maradt még valami.

" Én önző vagyok, türelmetlen, és egy kicsit bizonytalan. Hibázok, irányíthatatlan vagyok és időnként nehezen kezelhető. De ha nem tudod kezelni ezeket a rossz dolgokat, akkor biztos, mint a pokol, hogy nem érdemled meg a legjobbakat sem. "

Én egy földre szállt angyal vagyok, csak éppen sokat mozgok ördögi körökbe.

" ha nekem fiam lesz, megtanítom neki, hogy a lányok szíve nem játékszer. "

" miért volt jobb kisgyereknek lenni? ; minden pillanatot élveztünk, a csúnya szavakat, a napi 1 órás készülődést még csak nem is ismertük. ha valakivel haragban voltunk elég volt egy "naaaa" meg szép szemek vagy a kis "béke" ujjunk.. nem törte össze a szívünket senki sem, igaz barátaink voltak. mindent megbecsültünk.. nem ismertük a világ problémáit amik mára egyre jobban sújtanak minket, az élet számunkra mesékből épült fel... "

Tudsz-e nekem segíteni emlékezni, hogyan is kell mosolyogni?

Hiába mondod a jövőnek, hogy ST█P. Nincs REWI◄◄ND gomb, nem tudod visszatekerni a múltat. Az egyetlen mód, hogy megtudd a titkot, (…) ha megnyomod a PL►Y-t.

Fáradt voltam, elfáradt attól, hogy folyton nyugodtnak, összeszedettnek, és olyan átkozottul józannak mutatkozzak.

Minden embernek van egy gyenge pontja, ahol a legjobban szerethető és ahol a legjobban meg lehet bántani.

Az ajtók azért voltak zárva, mert soha nem értettem meg, hogy én vagyok az egyetlen személy, aki kinyithatja őket.

Igazából csak élvezd a pillanatot, és az bőven elég. Ahhoz is, hogy alakuljon az életed, és ahhoz is, hogy jól érezd magad. Tök mindegy, hogy mit gondolsz, mi lesz majd jó neked, van, hogy pont az tör majd össze. Hagyd, hogy az élet mutassa meg, hogy merre van az arra. Menj utána, ne kételkedj, és próbáld meg élvezni, akármit is hoz, ugyanis... Minden azon múlik, hogy mered-e élvezni, még azt is, amiről más azt gondolná, hogy lehetetlen mosollyal az arcodon végigcsinálni.

"Néha szavak nélkül kell megbocsátani. Érteni a szavakban ki nem fejezett bánat és a jóvátételre igyekvő szándék apró jeleit, s jelekkel felelni a jelekre. Felejteni ott, ahol feledésre van szükség, megróni máskor azt, akinek szüksége van a megrovásra. Az igazi megbocsátás, mint a szeretet általában, intelligens és leleményes.
És alázatos is, legfőképpen talán alázatos."

(Jelenits István)

"Néha egyszerűen csak tovább kell majd lépned, ha valami rossz történik. Ez egy fejezet lesz a múltadban, de vigyázz! A könyvet sose zárd be. Csak lapozz tovább..."

"Ritkán látszik meg a sárról, hogy hópehely volt azelőtt."

(Heltai Jenő)

Gombostűre szúrva szépen,
Ezernyi színes pillanat.
Az idő, ha megdermed a képen,
Az öröm talán itt marad.

szeretőm vagy
engem a világ így szeret
várod azt, hogy megérintselek
mert remegni vágysz
és ellentmondani
de a tested szerelmet készül vallani

azt akarod, hogy figyeljek terád
magányom ködét így fúrja át
pillantásod: az a pillanat
amikor észrevetted
hogy megálmodtalak

szerelmem vagy
neked én adok nevet
és az a varázslat köröttünk lebeg
bánatot, sebet, mindent levedlek
ha megölsz is érte
én akkor is szeretlek

a kimondhatatlantól való félelem
az egyetlen szövetségesem
ha bűnös ajkamon te vagy a zsoltár
tisztább leszel, mint valaha voltál

csak keresed magad,
hogy mire vagy jó?
csak kérdezed magad
hogy mire vagy jó?
ha a szíved cserben hagy
mire vagy jó?
ha a dühöd elragad
mire vagy jó?

Pilinszky János:
Infinitívusz

Még ki lehet nyitni.
És be lehet zárni.
Még föl lehet kötni.
És le lehet vágni.
Még meg lehet szülni.
És el lehet ásni.

"... a barátság örökre szól, mert ha még nem is tudod, merre tartasz, segít a tudat, hogy nem egyedül mész oda. Senki sem tudhat mindent, és néha a legjobb, amit tehetünk, ha bocsánatot kérünk, és hátrahagyjuk a múltat. Máskor pedig a jövőbe kell tekintenünk, és habár azt hisszük, már mindent láttunk, az élet még tartogat meglepetéseket, és még mindig meg tudjuk lepni saját magunkat is."

Ha beleolvasnál

Életem könyvébe

Láthatnál lapokat kitépve

Láthatnál mást megígérve

„Több embert ismerek, akinek szárnya van - igenis szárnya. Csak nem szoktak erről beszélni, nem is lenne helyénvaló. Még viselni is csak rejtve szokták, zakó, kabát vagy blúz alatt. Elvégre nem lehet fedetlen szárnyakkal villamosra szállni, még akkor se, ha nincsen tábla, amely kimondaná: "Szárnyakkal felszállni tilos!”