Talán szeretjük a fájdalmat,talán igy müködünk, mert nélküle...nem is tudom... talán nem éreznénk magunkat valóságosnak. Hogy is van a mondás? "Hogy miért ütöm  magam folyton kalapáccsal? mert olyan jo érzés amikor abbahagyom."...

"Ha meghalok ne kérdezd, miért hideg a lábam..."

Néha, akit a legjobban szeretünk, úgy suhan el mellettünk az életben, mintha egy szembejövő gyorsvonat lehúzott ablakában állna. Te jobbra robogsz, ő balra, éppen csak integettek egymásnak, dobogó szívvel: - Szervusz!... Szervusz!... Vagy Még?... Én is vagyok!... Isten veled!...…

A fekete-fehér képek sokkal érdekesebbek a szineseknél. Az a jó bennük, hogy te találod ki a szineket. Olyanok lesznek, amilyennek látni akarod őket. Sajnos én most olyannak látom őket, amilyenek. Feketének és fehérnek  

Nem tudom már... Sóhajt az alkony, ónos szürkeségben, ma este ködbe rejtőzik a táj, fák árnya dereng sűrű néma csöndben, rezdülő titkot sző a félhomály. Bokrok tövében, nedves holt avarban álmodik néhány fáradt pillanat, amely még ősszel hullott le a földre utánad…

Csendes üvöltés, néma bánat.De Te nem látod mindezt,mert egy mosolyba zártam!

Hogyan is függhetne szeretetem attól, hogy az, akit én szeretek, szeret-e? Elfogadom őt. Téged. Őket. Azt. Elhiszem róla, hogy él. Jó? Nem tudom. Rossz? Ennél mélyebbre kell, s magasabbra. Látom, húsa van. Fáj neki, lélegzik, örvend; igazi. Ez pedig annyit tesz: létezem én…

"Amikor kicsi vagy, az éjszaka rémisztő.Mert az ágy alatt szörnyek rejtöznek. Amikor már idösebb leszel,mások a szörnyek. Önbizalomhiány,magányosság,megbánás Bár idösebb és bölcsebb lehetsz, de egyszercsak ott rettegsz a sötétben."

Mind, aki jó volt, elment rég, Senki sem mondja, hogy játsszak még. Senki sem kell, mind elment, Túl nagy a zaj ott kint, s itt bent.  Nincs diadal, nincs taps, nincs fény, Éjszaka lett a legvégén. Semmi se kell, így van jól, Nincs diadal a hangokból. Éjszaka lett, így van jól, Nincs…

Az aki voltam, egy fényképről néz vissza rám És nem hasonlít már, múlt és jelen Valami elmúlt, lassan felnőttem én....

Magányról beszélsz, noha te csupán egyedül vagy. Jegyezd meg, hogy magány csak társadalomban, csak emberek között lehetséges. És csakis ott lehet belepusztulni. Aki csupán egyedül van, az küzd az életéért. Foggal és körömmel küzd, hogy visszakerülhessen az emberek közé.…

"ha összeszedném minden kis hülyeségemet, és várat építenék a szarságokból,beléefulladnék, mint ahogy gyakran fulladok is, és fogok. De elbírom, mert az én kis hülyeségem, az én szarságom. "  

"Egyetlen dolog szünteti meg a másik hiányának fájdalmát: ha nem szeretjük tovább. Amikor azt mondjuk, hogy az idő gyógyít, erre gondolunk. A felejtésre. Ez azonban, ha valóban szeretünk, nem lehetséges. A szeretet hiányát csak egyetlen dolog gyógyítja: ha újra találkozunk…

"Ha egyszer leejtem és millió apró darabra törik, ami nagyon kedves nekem, segítesz majd megragasztani? Ha egyszer visszanézel a parton és rádöbbensz, hogy már régóta csak a te lábad hagy nyomot a homokban, akkor visszaszaladsz-e kétségbeesve, hogy megtalálj? "

“Fura dolog ez a hiányérzet. A legváratlanabb időben jelentkezik, képtelen helyzetekben. Betöri az ajtót. Nem kopogtat, nem kérdezi, hogy alkalmas-e , és a legfontosabbat is elfelejti, hogy fel vagyok-e rá készülve. Csak jön és beköltözik a lelkembe. Próbálom nem észrevenni,…

Ki nagyvízre indul, annak dönteni kell: melyik hullám a jó, melyik sodorja el. Legyen bármilyen vonzó egy új állomás. Az egyszerű út, az naivitás!  És nincs már több alku, nincs önámítás!

"A múlt talán egy horgony, amely visszahúz. Talán el kell engedned azt, aki voltál, hogy azzá válj, akivé leszel."

Lucian Blaga: SÖTÉT FENYVES (Cetini negre) Sötét fenyves zúg mögöttem, utam hívott, fájva jöttem. Sötét fenyves zúg előttem, napom vérzik sűrű ködben. Sötét fenyves igáz-igéz, szívem mégis könnyel nehéz. Sötét fenyves, fennen szólalj: hull a dér, akár a sóhaj.…

"Álarcot hordunk mindannyian...minden szituációra, helyzetre, alkalomra megvan a megfelelő Maszk. Évek munkájába telik elkészíteni őket, de nincs vége...folyamatosan gyártjuk az újat, ahogy telik az idő, mindi mást...Reggel felkelek, mosakszom..ruha...mielőtt kilépek, felrántok…

"Ha látnál most engem! Semmi vagyok. Semmi, a ködben! Szavak a csöndben... Zavaró disszonáns dallam  Ez vagyok."     "...csak barátok vagyunk...semmi gond, ne aggódj..." A világ, ami bennem él, kezd összeomlani, ahogy ki-be járkál az életemben, ahogy kezeli az érzéseit, ahogy…

pszt! nem illik magyarul beszélni méking mani méking láv szépen beszélni pláne nem illik a szeretlek szó töve a bazdmeg és ugyanez a múlt jelen és jövőideje is Már csak a csöndek, a csöndek maradtak. Ebből kellene érteni. / Boda Magdolna - (édes anyanyelvünk)/  

Bár lenne egy esély Más korban, más helyen Én újrakezdhetném az életem Egy kisváros terén Ha volna egy kis ház Hol nincs se udvarnép,se Bécs,se rács Hol végre béke vár És a csönd égig ér SZabadon szól a dal És álmot rejt az éj Úgy szállnék bárhová Itt kő és jég ül…

"...add meg nekem azt a békét, hogy el tudjam fogadni, amin nem változtathatok, a bátorságot, hogy megváltoztassam a megváltoztathatót és a bölcsességet, hogy a kettő között különbséget tudjak tenni!"

"Nem múlnak el a szürke reggelek Ne is adjunk esélyt a szenvedélynek. Ha akarnánk, sem térhetnének vissza a felelőtlen, közös ébredések. Persze felébredünk, csak már nem úgy: már nem játszol urat, nem játszom szajhát.  ... Nem féltékenység, ezt már megbeszéltük. Hisz jó…

"Mert mélyére nézve mindig másokat látok.Mindennap másvalaki néz rám a tükörből, soha nem tudhatom, a tegnapi hova lett.Homályos tükrökben bujkáló régi testek,suttogó képek és kíváncsi tettek,kinek annyi mindene nincs már, mit kívánjon?"

Kócos kis foghíjas tündérlány vagyok, És büntetésből ezer évig nem varázsolhatok. Kétségbeesetten kalimpálok egy faággal, Nem akarok megbarátkozni a valóval, Hogy egy nulla vagyok a föld alól, És nincs senki, aki, ha elesem, felkarol. Kócos kis foghíjas tündérlány vagyok,…

Úgy szeretném már, ha vége lenne, s nem kellene nyomorult érzéseket ölteni rímekbe, ha nem jönnének belülről a szavak, ne sikítsak, ha nem ordítanak. / Antal Zoltán /   

ha összeszedném minden kis hülyeségemet, és várat építenék a szarságokból,beléefulladnék, mint ahogy gyakran fulladok is, és fogok. De elbírom, mert az én kis hülyeségem, az én szarságom.

Egyszer. Mindig csak egyszer. Mindig először, mindig utoljára. Nem a törvényt keresni. Szabadnak lenni. Nem alkalmazkodni. Elhatározni.Nem a megszokás. A váratlan. A kaland. A veszély. A kockázat. A bátorság. A küszöbön állni. Folytonos átlépésben lenni. Élve meghalni,…

Esti dal. Oly jó ilyenkor este már, mikor az izzó nap leszáll s a csillag csillog csak nekem. Elgondolom az életem. Ami elmúlt és ami lesz még, mit rég megúntam s amit szeretnék, messziről nézem és nyugodtan, ami után egykor futottam. Mire az izzó arc lehűl, a szív is békés…

 Ilyenkor az apró botlás felér egy hasra eséssel. és hogy ne legyél nyugodt, beférkőzik agyad hurokjai közé, oda ahol sötét van,  de ha nagyon akarod, vagy ha nincs is szükséged rá, bármikor megsebez. Olyankor összerándul a test És lecsukódik a szem; Nem érzed magad…

" Olykor a sors visszafordíthatatlanul megindul egy adott irányba akárcsak a homokvihar.Te pedig lépést váltasz hogy megszabadulj tőle, ám a forgószél követ,s amikor ismét irányt változtatsz, a szél is újra feltámad, vészjóslóan ide-oda csapong. És hogy miért? Mert ez nem a…